A saját életemen kívül létezem

csodálkozva hallgatom a mondatot álmomban

darálom, kiáltom

hogy létezhetnék kívül, amikor épp belül történik minden

nagy űrutazás, közeledő aszteroidák

vigyázat, kapaszkodásveszély

elhessinthető-e bármi a múltból, elfújható-e, akár a pittypang kis ejtőernyősei

vakítófehér csillagutazók a párnán

a kulcslyukon beszökik a hajdani, az avítt

az énalakulás groteszk torzói kísértenek

önmagam megrendítő változatai

ha a saját életemen kívül létezem, sosem vagyok otthonos magamban

éppen aktuális változatomban

viszont látom, amit más,

levitálok önmagam felett

időben felismerem a változót,

a hibázási faktorszám csökken, akár az egó, csupán töredékekben csillan

a saját életemen kívül van egy másik is

még ismeretlen

vagy csak azt hiszem

űrrobotjaim felfedezésre készek

várom a mintákat, lássam valóban életre alkalmas-e

van-e ott folyó és földje jó

vagy csak önáltatás, újabb élethazugság

hol vagyok valójában

bezárva saját magamba, mégis magamon kívül

peremhelyzet-

halmazábrákat rajzolok

nem találom a metszetet.