Metszet
A saját életemen kívül létezem
csodálkozva hallgatom a mondatot álmomban
darálom, kiáltom
hogy létezhetnék kívül, amikor épp belül történik minden
nagy űrutazás, közeledő aszteroidák
vigyázat, kapaszkodásveszély
elhessinthető-e bármi a múltból, elfújható-e, akár a pittypang kis ejtőernyősei
vakítófehér csillagutazók a párnán
a kulcslyukon beszökik a hajdani, az avítt
az énalakulás groteszk torzói kísértenek
önmagam megrendítő változatai
ha a saját életemen kívül létezem, sosem vagyok otthonos magamban
éppen aktuális változatomban
viszont látom, amit más,
levitálok önmagam felett
időben felismerem a változót,
a hibázási faktorszám csökken, akár az egó, csupán töredékekben csillan
a saját életemen kívül van egy másik is
még ismeretlen
vagy csak azt hiszem
űrrobotjaim felfedezésre készek
várom a mintákat, lássam valóban életre alkalmas-e
van-e ott folyó és földje jó
vagy csak önáltatás, újabb élethazugság
hol vagyok valójában
bezárva saját magamba, mégis magamon kívül
peremhelyzet-
halmazábrákat rajzolok
nem találom a metszetet.