Az írás az alábbi produkció reflexiója:
A Homo Ludens Project bemutatja
a COVID-19 járvány és karantén alatt készült közösségi filmjét.
Egy nő
A forgatókönyvet Esterházy Péter Egy nő című regénye 11 számozott részletének felhasználásával írta:
Benkő Imola Orsolya 

2021. április 1. Tegnap végre bemutattuk az Egy nőt. A decemberi premier kudarca – egy fia néző sem jött el a ZUGba – nem tántorított el minket.
Választhattuk volna azt, hogy szipogva beledőlünk saját vágytalanságunkba. Ehelyett döntöttünk és csatlakoztunk mi is az élő közvetítésekhez.

Megváltoztak a nézői szokások. Az emberek többsége már nem szívesen mozdul ki otthonról. Sokkal kényelmesebb a fotelből a színház. Sőt, biztonságosabb. A közönség elutalja a jegyárat, kattint és nézheti a közvetítést. Nem szól rá senki, szellenthet hangosan a párnák lágy ölén, kimehet a sörért, popcornért, csülökpörköltért. Ideális szórakozás.

Az interaktivitást is meg tudtuk őrizni. A nézők élőben írják a kommentjeiket, reagálva arra, amit látnak. Mint oly sok másik színház, főállásban felvettünk egy diszpécsert. Dzsesszika figyeli a hozzászólásokat és beolvassa azokat a szereplőknek. A színész pedig fülhallgatón hallgatja, akár egy rögtön ítélő kommentárt. Tegnap például sudarmenyecske69 megjegyezte, hogy a Férfi nem jól artikulál. Dzsesszika azonnal leordította a csepűrágót, hogy nyissa ki a száját. Belerengett az éter. Csodálatos közelség. Igazi közösségi színház.

A ZUG pedig visszaváltozott azzá, ami eredetileg is volt. Levitézlett, üresen pangó MDF székházzá, ahol pár hatvanöt éven felüli tart megemlékezéseket Antal Józsefről. Szigorúan kilenc és dél között.

A színészek stúdiót építettek szobáikba, a darab díszletét is oda rendeztük be. A rendező spéci laptopja mögül irányítja egyedül az előadást. Kitanulták a technikai ördögét, mint oly sokan a világban. Itt most nem szeretnék hosszasan elmerengeni a technikus tüntetéseken és botrányokon. Sajnálatos dolog, de a szükség törvényt bont. Már nem alkalmaznak fényest vagy hangosítót. Próbálkozások még vannak. Egy hete a Technikusok Országos Érdekvédelmi Szervezete áramszünetet okozott egy egész budapesti lakótelepen. Pontban este hétkor. Öt élő közvetítést bojkottáltak. Szép dolog a harc, de ami elmúlt, azt engedni kell. Ez van srácok.

Kritikát is többet kapunk, bár csak a filmesek írogatnak a kamerahasználatról. A színháziak már nem publikálnak. Átképezték magukat a Netflix online kurzusain. Páran - tüntető jelleggel – még bejárkálnak az üres színházakba és a függönykarnist elemzik. A holnaptól életbe lépő rendelet után viszont már nekik sem lesz mi ellen lázadniuk. Az elhagyott teátrumokat webes sportközpontokká alakítják át.

Sikeres premieren vagyunk túl. Bár a főpróbán az egész stáb agyérgörcsöt kapott, amikor a Szerbiából élőző színésznő két órára felszívódott. Mint kiderült, az ünnepek közeledtével a szerb államfő a magyar lakta településeken kikapcsoltatta az áramot, ezzel kívánva kellemes húsvéti ünnepeket.
Ám ezen kívül minden klappolt. Full HD, pontos vágás, feszes ritmus. Amióta a színész pedig monitorról olvashatja a szövegét, azóta a hibázási lehetőség is a minimálisra csökkent. Csak a programra kell koncentrálnia.

Félreverték a harangokat. Kígyót, békát kiabáltak a Home Theater-re. És mégis, minden ment tovább. Talán sikeresebben, mint eddig. Vágyunk körbeért.

négykezes_szasza