Közel sem. Tornyosul a fejünk fölé ez a buborékvilág. Istenáldotta közösségi média. Hány követőd van? Tettél ki ma posztot? Jó a szöveg? Jó a kép? Miért nem érdekli eléggé az embereket? Hogyan lehet jobban eljutni a nézőkhöz?
Néha úgy érzem, mintha kínaiul tanulnék egy svéd-magyar szótárral a kezemben.

Rengetegen jönnek, mint állatok a fák mögül, és adják kézről kézre a kilincset:
- Jó kontent kell. – hallgatom, és dünnyögöm magamban, hogy mi a büdös, lilagőzös lúdlábverése az a kontent? Senki nem adott még rá pontos választ. Olyasmi lehet, mint a hipszter. Vagy a vargabéles. Ezeket sem értik sokan.
- Jó trailer kell, ennyin múlik. – kontrázik rá egy kalapos figura.
- Csábos szöveg, az a tuti ász, az emberek már olvasnak. – mondja a harmadik. És így tovább.
Kipróbáljuk az összes tanácsot, és eltelünk. Az ötletek működnek. Egy ideig. Majd egy ideig sem.
Nincs nyelvünk? Rosszul nyúlunk hozzá? Maradjon a csepűrágó a fadeszkán? Csak azt hisszük, hogy látjuk a fejét, de igazából az csak egy adag szar?

Nem érlek el.

Ma forgattunk. Egy nőt. Esterházy. Veretes szöveg, de nem annyira, mint a Csokonay Lili. Megnyugtat. A humora. És a felismerés. Volt már más is hasonló cipőben. Simogat. Az agyag viszont épp ellenkezőleg, hűvösen cuppan az arcomra, akár a döglött ponty.
Rendező úr azt kéri tőlünk, hogy kezdjük el szépen lassan, üde lélekkel, sminkelni magunkat. Majd kapcsoljunk rá. Legyen egyre durvább. A szemtust váltsa le a testfesték, kenjük fel azt is. Zihál a test. Következik az agyag. Vedd a kezedbe, vizezd be, és uzsgyi az arcra. Az orra. A szemre. A szájra. A mosolygó párnára. Közben instruál:
- Már nem szeret senki, de még mindig meg akarsz felelni nekik. Azoknak, akik nem fogadnak el. Kend, dörzsöld, tuszmákold, váljatok eggyé. Meg akarod mutatni, hogy emígy is létezel. A végén már semmi vagy.
Lelékvasutat rendez nekünk. Egyszer felvisz, majd leejt, megint feldob, újra leejt és ismét fent találod magad. Nem filmet forgat, vagyis nem a megszokott értelemben teszi azt. Egy performanszt készít elő, amit rögzít a kameraszeme. Csoda dolog. Csillog a bogarában a művészi kíváncsiság. A Jézuska megirigyelné, ha ilyen gyerekeket látna a fa alatt.
Nézem a színészt. Húsz perc. Hogyan jut el a kis fruskától a szorongó szörnyig? Gyomorba vág. Egy nő. Hogyan kommunikálom ezt le, hogy ne rémítsen meg?

Attól félek, későn érlek el.

négykezes_szasza